A faóra mozgó alkatrészei jellemzően gyertyánfából készülnek. Nagyon fontos, hogy teljesen légszáraz anyag kerüljön beépítésre. A legnagyobb kihívás, hogy a faóra kerekei változó nedvesség tartalomnál is kör alakúak maradjanak. Ezt úgy sikerült elérni, hogy a kereket lehetőleg minél több, a sugárra merőleges szálirányú cikkből állítottam össze, gondosan ügyelve, hogy a darabok megfelelően legyenek összeforgatva. A fogakat természetesen nem lehet a kerék anyagából kialakítani, mert terheléskor lepattannának. Ezért a fogak elkészítése során a sugárral megegyező szálirányú (3-4 fogosztásnyi) cikkeket ragasztottam a körbenútolt kerékbe úgy, hogy az illesztések pontosan a fogközre kerüljenek.
Ezután következik a fogköz kimarása, majd a különböző fogfejek profilcsiszolá sa. Nem kis munkát jelent ez, egy faórában     ami minden ingalengés alkalmával épp csak a szerkezettől függően 300–900 fog van,     5–12 különböző fogaskeréken. Eleinte a        fogfej profilcsiszolását kézzel, egy csiszolóvászonnal bevont, megfelelően kialakított „reszelővel” végeztem, most már egy  kis asztali szalagfűrésszel művelem.

Az idők során sokan sokféle, mind tökéletesebb gátszerkezeteket találtak fel fémórákhoz. Ezek mind olyan felépítésűek, amelyeket az általam használt anyag a fa tulajdonságai miatt nem tudtam alkalmazni a faóráknál. Teljesen el kellett vonatkoztatnom minden ismert szerkezettől, és a józan paraszti ész hozzáállásával nekiveselkednem a feladatnak. Majd egy hónapig tartott, nap mint nap ezen törtem a fejem, míg a nevetségestől a bizarr ötleteken keresztül eljutottam az igazi megoldáshoz. 1998-ban be is jegyeztettem a Szabadalmi Hivatalnál, „Gátszerkezet faórához” cím alatt. Kiállítások során nemegyszer kérdeznek érdeklődők és órás szakemberek is, hogy milyen minta alapján készült, honnan másoltam? És látszik rajtuk a tamáskodás, mintha kis hazánkban, mégoly régi szakmában is, nem lehetnének új ötletek.
Az első faóra elkészítésekor természetesen minden figyelmem a sok megoldandó feladat miatt arra összpontosult, hogy jól működjön, pontos legyen. Aztán, amikor túl voltam a kezdeti buktatókon és lassan elkészítettem beszereztem a megfelelő célszerszámokat, akkor került sor a különböző ütőszerkezetes faórák tervezésére és kivitelezésére, odafigyelve a formákra is.
Az elmúlt években szerkezetükben és megjelenésükben is különböző faórák készültek, fali, asztali, talpas, szekrénybe építettek egyaránt, de abban, hogy a fa, mint anyag szépségét, sokszínűségét, kiváló tulajdonságait híven tükrözik, mind közösek.
Régi vágyam volt egy holdfázismutató faóra elkészítése, melyet egy olyan gótikus stílusú szekrénybe építettem, ami a faórakészítés hőskorát idézi. (Ezt a megvalósult faórát láthatják fényképünkön, ami díjat nyert a Magyar Kézművessé-gért Alapítvány 2005. évi pályázatán – a szerk.)

Tízéves „faórás” évfordulómat egy negyedütős ismétlővel szerelt faliórával (vázlatrajzok) szeretném megünnepelni. Távolabbi terveimben pedig annak az óra-műnek az elkészítése foglal el fő helyet, ami a déli harangszó történetének – Hunyadi János török feletti győzelmének állítana méltó emléket. Elképzelésem szerint a harangszó kíséretében bábokat felvonultató-mozgató, a csatát idéző szerkezet lenne, persze méreteiben is jóval nagyobb, közterületre illően. Ehhez már „csak” egy olyan mecénást kell találnom, aki ezt a kb. egyéves munkát finanszírozza.